Népszava
2003. július 4. péntek

Mindennapjaink része a diszkrimináció

Ellentétben számos tagország trendejivel, hazánkban az elmúlt években csökkent a nők gazdasági aktivitása

Nem sokat beszélünk erről, viszont mindenki tud róla, nyílt titok. A törvény tiltja, a munkaadók tagadják, egyedül a kiábrándult dolgozók vagy a munkakeresők tudják, érzik, mert nap mint nap a saját bőrükön tapasztalják, hogy munkahelyi diszkrimináció Magyarországon bizony létezik. A hatályos magyar jog - az alkotmányban illetve a munka törvénykönyvében - tiltja ugyan a nemi alapon történő megkülönböztetést, a munkaadók mégis nap-mint-nap felteszik a gyerekvállalásra, családi állapotra vonatkozó kérdéseket a hölgy jelentkezőknek, akiknek kifejezetten ellenjavallt jegygyűrűvel az ujjukon állásinterjúra menni. Így ugyanis nincs esélyük a hasonló felkészültségű férfi jelentkezőkkel szemben.

Köztudott, hogy a pályakezdő fiatalok közül leginkább a nők azok, akik az alacsonyabb fizetéssel járó és kocsi valamint mobiltelefon nélküli adminisztratív, asszisztensi pozíciókkal kénytelenek beérni, míg férfi kollégáik ugyanolyan képzettséggel rendre magasabb fizetéssel és több jutatással járó állásokat kapnak. Persze ez fordítva is igaz. Érettségivel például a férfiak elhelyezkedése nehezebb, hiszen bolti eladónak, vagy titkárnőnek leginkább a hölgyeket veszik fel. Legalábbis itthon. És egyelőre.

Nemcsak hazánkban, de az unió legtöbb tagállamában is érzékeny téma a nemek közötti esélyegyenlőség kérdése. A tények ugyan magukért beszélnek, a munkahelyi diszkrimináció mégis nehezen bizonyítható.

Az Európai Unió tiltja a nemek közötti diszkriminációt és ennek érdekében, minden szakpolitikai területen igyekszik elősegíteni, hogy a férfiak és a nők egyenlő elbánásban részesüljenek. Fontos kiemelni a nemek közötti megkülönböztetés fogalmát, hiszen itt nem csak a nők védelméről, hanem a férfiak esélyegyenlőségének biztosításáról is szó van. A közösség esélyegyenlőségi politikája így mindig annak a nemnek kedvez, amelyiket a hátrányos megkülönböztetés érte. Mivel a gyakorlatban ez leginkább a nőkre vonatkozik, ezért esik szó gyakran a nők esélyeinek biztosításáról.

Az esélyegyenlőség kérdése az elmúlt évtizedben került igazán a közösségi politikaformálás homlokterébe. A nyugat-európai országokban a közösségi nyomás hatására állították fel a nők jogainak garantálását szolgáló intézményrendszert, több államban külön minisztérium foglalkozik a nők érdekvédelmével. Az EU tagállamai ugyanakkor nem pusztán tisztességből állnak ki az esélyegyenlőség fennkölt eszméje mellett, hanem felismerték, hogy amennyiben a lisszaboni ígéreteket el akarják érni, elő kell segíteniük, hogy az elöregedő társadalmakban minél több ember vállaljon munkát, illetve maradjon meg a munkaerőpiacon.

A lisszaboni terv szerint 2010-re az EU lesz a világ legversenyképesebb és leggyorsabban fejlődő gazdasága, 20 millió új munkahellyel. Ahhoz hogy ez az ambiciózus terv megvalósuljon biztosítani kell a nők munkaerő-piaci reintegrációját, a távmunka és a részmunkaidő elterjedését, valamint a nők döntéshozatali pozíciókba való bekerülését. Az Európai Bizottság széleskörű vitát kezdeményezett a jelenlegi esélyegyenlőségi szabályozás felülvizsgálatára és egy új, több területet felölelő direktíva kidolgozását javasolta.

A jogalkotás mellett a támogatási és pályázati struktúrán belül is előírás, hogy a programok tervezésénél, a pályázati projektek kidolgozásánál és megvalósításánál folyamatosan biztosítani kell a nemek közötti esélyegyenlőséget. Az Európai Szociális Alap támogatásai közül például sok kifejezetten a nők munkaerő-piaci esélyeit javító és a diszkriminációt csökkentő projektekhez járul hozzá. Ezek közül is előnyben részesítik általában az oktatásra, képzésre, szülés utáni re-integrációra irányuló kezdeményezéseket, illetve azokat a projekteket, ahol a férfiak által jellemzett szakmákba (mint például az informatika) próbálják a nőket bevonni.

Az unió állampolgárai - és így a csatlakozás után a magyar munkavállalók is - diszkriminációs panaszaikkal egyrészt fordulhatnak a nemzeti bíróságokhoz, másrészt az Európai Bizottságon belül a 'Szociális Ügyekért és Foglalkoztatásért' felelős főigazgatósághoz is. Emellett petíciót lehet még benyújtani az Európai Parlamenthez, ahol működik egy úgynevezett Női Jogok Bizottsága, amely jelentős szerepet vállal a közösségi politikák alakításában.

A nők munkaerő-piaci helyzete az elmúlt évtizedben fokozatosan romlott. Míg a rendszerváltáskor a magyar nők gazdasági aktivitása meghaladta az EU átlagát, a kilencvenes években lényegesen visszaesett és azóta is csökkenő tendenciát mutat. A magyar nők körében jóval kevesebb az aktív kereső - 45 százalék - mint a férfiak között, ahol ez az arány 55 százalék. Ez azért is ijesztő, mert az elmúlt évtizedben az EU minden tagállamában nőtt a nők foglalkoztatottsága.

A legnagyobb problémát a fiatal lányok valamint a negyven feletti nők elhelyezkedése jelenti. A KSH munkaerő felmerései szerint az elmúlt évtizedben a nőknél a 25-29 évesek, valamint a középkorúak (a 30-39 évesek) foglalkoztatottsága esett leginkább vissza, míg a férfiaknál ugyanez az idősebb korcsoportokban - 40-54 valamint 55-59 éves kor között - volt jellemző.

Egerszegi Dorottya